Mogorva egy csendes karakter. Legtöbb idejét négy fal között tölti és a kreativitás keresztjére feszíti a belső folyamatait. Ihletben nincs hiány. Jönnek az ötletek, mint nem várt vendég, úgyhogy kell velük foglalkozni. Ha nehéz témák szólítják meg, lemegy a mélybe és felszínre hozza őket. Ez a dolgok meglepő rendje.

Mogorva nem ápol bensőséges viszonyt a világgal. Van egyfajta tisztelet benne, de ennek kölcsönösségéről nincs meggyőződve. Nem azért van itt, hogy ezen javítson, hanem azért, hogy szembe menjen mindazzal, ami miatt ez a viszony nem lehet bensőséges. Ez nem lesz egy békés konfrontáció…

Mogorva a mondanivaló irányából közelíti meg a zenét. Először a szövegi tartalom jelenik meg még és utólag a zene. Nyelvtől függetlenül, minden rímekbe szedett dalszövegnek van egy sajátos dallamíve - ez mintha bele volna kódolva, mindössze értelmezni kell.

Mogorva is a quiet character. Most of his time is spent within four walls, where he crucifies his inner processes on creativity’s cross. Inspiration is never in short supply. Ideas arrive like uninvited guests, demanding attention. When heavier themes come calling, he descends into the depths and brings them to the surface. This is the unexpected order of things.

Mogorva does not share an intimate relationship with the world. There is a certain respect on his side, though its reciprocity remains uncertain. He is not here to mend that bond, but to stand against everything that prevents such intimacy from being possible. This will not be a peaceful confrontation…

Mogorva approaches music from the direction of meaning. The textual content comes first, followed by the music. Regardless of language, every lyric shaped by rhyme carries its own melodic arc, as if already encoded and waiting to be interpreted.